Nem tudom hogy honnan kezdődött az álom, sajnos erre már nem emlékszem, de azt tudom hogy a Ferihegyi reptéren voltam egy tudóscsoporttal, akik valami fontosat szerettek volna mutatni nekem. A reptér mellett volt egy lakóépület, ami csak kívülről volt az, belülről egy kutató állomás volt. Két biztonsági ajtón is átmentünk miközben a tudósok levezettek engem a pincébe. Meglepett hogy semmilyen berendezés sem volt sehol, és pontosan arra sem emlékszem hogy én ki voltam egyáltalán az álmomban, miért mutatták meg nekem azt, ami mint kiderült, szigorúan titkos volt. Mikor leértünk a pincébe, egy fél méter átmérőjű, lezárt tetejű csőhöz vezettek engem, ami a földből bújt elő, kb. 1 méter magasságig. A tudósok lecsavarták a tetőt és közben elmondták hogy mit látok. A bolygó valamilyen okból felmelegedett belülről, a föld alatti vizek forrásnak indultak, és a felszín felé törtek. Hamarosan eljön az idő, amikor a forró víz felbukkan a világon mindenhol, és mindent elborít. A tudósok sajnos nem találtak magyarázatot erre a jelenségre. A csőben eközben azt lehetett látni hogy a forrásban lévő víz majdnem elérte a tetejét. Megrémültem a látványtól. Miközben sétáltunk kifelé az épületből, a tudósok kértek hogy ne mondjam el ezt senkinek, viszont én keressek egy magasan fekvő helyet, egy hegyet mondjuk, mert csak úgy élhetem túl a katasztrófát. Miközben sétáltam hazafelé, találkoztam egyik kollégámnak, akinek rögtön elmeséltem a történteket, és szóltam neki hogy ő is meneküljön el innen, amíg teheti...
... és csak eddig tehette, mert a víz már tört elő mindenhonnan. Hírtelen többedmagammal egy járműben találtam magamat, és menekültünk a víz elől. Nekem eszembe jutott hogy menjünk vissza Ferihegyre, onnan repülővel tovább tudunk utazni. Így is tettünk. A terminálhoz érve rögtön elkezdtem keresni egy pilótát, aki el tud minket vinni erről a helyről. Hamarosan találtam is egyet és szépen, nyugodtan elkezdtünk kisétálni az egyik repülőgéphez, amikor hírtelen valaki szólt a tömegből, hogy egy bombát találtak az épületben. Mindenki elkezdett pánikolni, fejvesztve rohantunk ki az épületből.
Nem jutottunk sajnos messzire, az épület hírtelen felrobbant mögöttünk, és a következő másodpercekben mindenfelé törmelék repült. A barátomra néztem aki mögöttem futott, és láttam amint egy repülő faág beleáll a hátába, és ő a térdére borul. Segíteni akartam neki, de ő a másodperc töredéke alatt átváltozott egy fává.
Ekkor jöttek elő. Mindenfelől faszörnyek özönlötték el a repteret, és az embereket üldözték. Akit elkaptak, az maga is faszörnnyé változott. Az emberek a repülőgép felé rohantak, én is ezt tettem. A gépen meglepően nyugodt volt mindenki, miközben kint az emberek a szörnyek elől menekültek, a repülőgépen az emberek komótosan várták hogy mikor száll fel a gép. Én is leültem az első sor egyik székébe, ami egyébként az első osztály része volt, vagyis kényelmesebb és tágasabb volt a másodosztályú üléseknél.
Alighogy helyet foglaltam, leült a két oldalamra 1-1 "keményfiú". Odafordult hozzám az egyik és azt mondta hogy ez a hely a barátjuknak kell, úgyhogy üljek át máshová. Én rámosolyogtam, mondtam neki, hogy természetesen a barátjuk megkaphatja ezt a helyet, majd felálltam, és minden erőmmel gyomron vágtam. Széles mosollyal ott hagytam őket és elsétáltam. Valahol itt ébredtem fel.
