2010. március 18.
Ez rövid álom volt...
Egy reggelire voltam hivatalos, ahol angol üzletemberekkel kellett tárgyalnom valamiről, viszont meglepő módon nem beszélgettünk semmiről, csak ettünk. Mindenki maga fizette a reggelijét, de mivel egy drága helyet választottunk, én csak csipegettem. Ugyan éhes voltam, de valami olcsó kaját rendeltem és mást nem is voltam hajlandó, inkább azt hazudtam hogy nekem ennyi bőven elég, ettől jól lakom. Az angolok viszont szinte mindent megrendeltek az étlapról, az egész asztal tele volt étellel.
Itt jutott eszembe hogy nekem 10 órára moziba kellett mennem egy ismerősömmel és már 9.45 volt. Elbúcsúztam az angoloktól, de előtte el akartam menni az étterem mosdójába. Ugyan eljutottam oda, de aztán hírtelen már nem az étteremben voltam, hanem egy ágyban találtam magam, és éppen ébredeztem. Sárgadinnye illatát éreztem, és amikor jobbra fordultam, egyik kolléganőmet láttam az ágy mellett guggolva, sárgadinnyével a kezében és fújta felém az illatát. Valahol itt ébredtem fel.
