A Batman-es álom után azt hittem hogy furcsább álmom nem lesz már, de úgy tűnik tévedtem. Ma éjszaka bizony én voltam isten, és még Lucifert is legyőztem!
Onnan kezdődik az álom (legalábbis amire emlékszem), hogy belépünk abba az épületbe, ahol Lucifert meg lehetett találni. Azért írtam így, mert nem a pokol volt, és ugyan kórháznak nézett ki, de még csak az sem volt. Tehát a helyszínt pontosan nem tudom leírni, legyen csak simán kórháznak kinéző épület.
Szóval ebben az épületben emberek voltak, akiket nem gyógyítottak, hanem kínoztak. Ezt persze nem láttam, csak éreztem. Odamentem a recepcióhoz (mert ilyen is volt ám), ahol a nőnek azt mondtam hogy én Luciferhez jöttem, de a válasz az volt hogy még nem jött meg, várni kell rá. Addig is bementem az egyik szobába, ahol átöltöztem öltönybe, mert feltételezem úgy illik találkozni az ördöggel. Itt már az álmomban megjelent mellettem egy lány is, aki a barátnőm volt, ő segített felöltözni, az inget kisimítani, a nyakkendőt bekötni. A végén meg is jegyezte, hogy jól áll az öltöny rajtam. Örültem annak, hogy ott van, hosszú ideig a tükör elött néztük egymást.
Később újra odamentem a recepcióhoz, és most már azt a választ kaptam hogy mehetek. Meg is kérdeztem a nőtől, hogy merre találom az ördög szobáját. Ő azt mondta, hogy menjek a kijárat felé és az utolsó folyosón forduljak jobbra, ahol több liftet is találok majd. Az utolsó visz le majd hozzá.
A barátnőmet hátrahagyva indultam el, meg is találtam az említett folyosót, a 3-4 lifttel. Az egyikből éppen orvosok szálltak ki, és amint látták, hogy én az utolsó felé sétálok, jöttek figyelmeztetni, hogy az bizony Luciferhez visz, és aki nincs bejelentve, annak annyi. Természetesen én be voltam, mondtam is nekik. Mikor kinyílt a liftajtó én beszálltam, viszont egyikük annyira kíváncsi volt, és annyira nyújtózgatta a nyakát, hogy belásson a lift belsejébe, hogy be is esett. Amikor becsukódott a lifajtó, hírtelen rájött a pánik, tudta hogy onnan már nem kerül ki élve. Mindketten vártuk hogy a lift elindul, viszont nem ez történt. A lift egyik sarkában felnyílt egy kör alakú nyílás, amiből rögtön tűz jött elő, majd amikor az elaludt, hírtelen valamilyen szívóerő elkezdett minket a lyuk felé vonszolni. A férfi tudta hogy ha oda bekerül, akkor már nem jön ki. Próbáltam megnyugtatni, hogy majd én előre megyek, és kibeszélem a helyzetből, hogy ő csak véletlenül került oda. Ebben a tudatban előre mentem a lyukba.
Itt gyors váltás volt, a férfi eltűnt, nem is tudom mi történt vele, én meg ott álltam egy barlangszerűségben Lucifer társaságában, és kihívtam egy harcra.
Itt megint váltás, és már egy poros földúton voltunk. Ott állt mellettem két lány, akik mindketten a barátnőim voltak(!) és belőlem is kettő volt. De a két Én nem hasonlított egymásra. Ezzel akartam átverni Lucifert. Amikor nem nézett oda, az az Én amelyik harcolni akart vele, beleszúrt a másik Én nyakába egy tűt, de csak annyira hogy véres legyen a vége. Aztán odaállt az ördög elé, és azt mondta hogy nem akar harcolni, ha az ördög nyerni szeretne, akkor ő hagyja magát, nem fog ellenállni. Úgy is lett, az ördög nekiugrott az egyik Énnek, és folytogatni kezdte, de az viszont a tűt beleszúrta Luciferbe, majd eltűnt, mintha ott sem lett volna. A csata végetért, mert Lucifer megsebesült, az Én vérem által. A másik Ént meggyászoltuk, bár nem halt meg, csak eltűnt. Miközben a megmaradt Én térden állva az elesett Ént síratta, lassan hátranyúlt, és megfogta a barátnője kezét (hogy melyikét, azt nem tudom :)). Itt lett vége.
