Megint álmodtam...

A Batman-es álom után azt hittem hogy furcsább álmom nem lesz már, de úgy tűnik tévedtem. Ma éjszaka bizony én voltam isten, és még Lucifert is legyőztem!

Onnan kezdődik az álom (legalábbis amire emlékszem), hogy belépünk abba az épületbe, ahol Lucifert meg lehetett találni. Azért írtam így, mert nem a pokol volt, és ugyan kórháznak nézett ki, de még csak az sem volt. Tehát a helyszínt pontosan nem tudom leírni, legyen csak simán kórháznak kinéző épület.
Szóval ebben az épületben emberek voltak, akiket nem gyógyítottak, hanem kínoztak. Ezt persze nem láttam, csak éreztem. Odamentem a recepcióhoz (mert ilyen is volt ám), ahol a nőnek azt mondtam hogy én Luciferhez jöttem, de a válasz az volt hogy még nem jött meg, várni kell rá. Addig is bementem az egyik szobába, ahol átöltöztem öltönybe, mert feltételezem úgy illik találkozni az ördöggel. Itt már az álmomban megjelent mellettem egy lány is, aki a barátnőm volt, ő segített felöltözni, az inget kisimítani, a nyakkendőt bekötni. A végén meg is jegyezte, hogy jól áll az öltöny rajtam. Örültem annak, hogy ott van, hosszú ideig a tükör elött néztük egymást.
Később újra odamentem a recepcióhoz, és most már azt a választ kaptam hogy mehetek. Meg is kérdeztem a nőtől, hogy merre találom az ördög szobáját. Ő azt mondta, hogy menjek a kijárat felé és az utolsó folyosón forduljak jobbra, ahol több liftet is találok majd. Az utolsó visz le majd hozzá.
A barátnőmet hátrahagyva indultam el, meg is találtam az említett folyosót, a 3-4 lifttel. Az egyikből éppen orvosok szálltak ki, és amint látták, hogy én az utolsó felé sétálok, jöttek figyelmeztetni, hogy az bizony Luciferhez visz, és aki nincs bejelentve, annak annyi. Természetesen én be voltam, mondtam is nekik. Mikor kinyílt a liftajtó én beszálltam, viszont egyikük annyira kíváncsi volt, és annyira nyújtózgatta a nyakát, hogy belásson a lift belsejébe, hogy be is esett. Amikor becsukódott a lifajtó, hírtelen rájött a pánik, tudta hogy onnan már nem kerül ki élve. Mindketten vártuk hogy a lift elindul, viszont nem ez történt. A lift egyik sarkában felnyílt egy kör alakú nyílás, amiből rögtön tűz jött elő, majd amikor az elaludt, hírtelen valamilyen szívóerő elkezdett minket a lyuk felé vonszolni. A férfi tudta hogy ha oda bekerül, akkor már nem jön ki. Próbáltam megnyugtatni, hogy majd én előre megyek, és kibeszélem a helyzetből, hogy ő csak véletlenül került oda. Ebben a tudatban előre mentem a lyukba.
Itt gyors váltás volt, a férfi eltűnt, nem is tudom mi történt vele, én meg ott álltam egy barlangszerűségben Lucifer társaságában, és kihívtam egy harcra.
Itt megint váltás, és már egy poros földúton voltunk. Ott állt mellettem két lány, akik mindketten a barátnőim voltak(!) és belőlem is kettő volt. De a két Én nem hasonlított egymásra. Ezzel akartam átverni Lucifert. Amikor nem nézett oda, az az Én amelyik harcolni akart vele, beleszúrt a másik Én nyakába egy tűt, de csak annyira hogy véres legyen a vége. Aztán odaállt az ördög elé, és azt mondta hogy nem akar harcolni, ha az ördög nyerni szeretne, akkor ő hagyja magát, nem fog ellenállni. Úgy is lett, az ördög nekiugrott az egyik Énnek, és folytogatni kezdte, de az viszont a tűt beleszúrta Luciferbe, majd eltűnt, mintha ott sem lett volna. A csata végetért, mert Lucifer megsebesült, az Én vérem által. A másik Ént meggyászoltuk, bár nem halt meg, csak eltűnt. Miközben a megmaradt Én térden állva az elesett Ént síratta, lassan hátranyúlt, és megfogta a barátnője kezét (hogy melyikét, azt nem tudom :)). Itt lett vége.

Nem tudom hogy honnan kezdődött az álom, sajnos erre már nem emlékszem, de azt tudom hogy a  Ferihegyi reptéren voltam egy tudóscsoporttal, akik valami fontosat szerettek volna mutatni nekem. A reptér mellett volt egy lakóépület, ami csak kívülről volt az, belülről egy kutató állomás volt. Két biztonsági ajtón is átmentünk miközben a tudósok levezettek engem a pincébe. Meglepett hogy semmilyen berendezés sem volt sehol, és pontosan arra sem emlékszem hogy én ki voltam egyáltalán az álmomban, miért mutatták meg nekem azt, ami mint kiderült, szigorúan titkos volt. Mikor leértünk a pincébe, egy fél méter átmérőjű, lezárt tetejű csőhöz vezettek engem, ami a földből bújt elő, kb. 1 méter magasságig. A tudósok lecsavarták a tetőt és közben elmondták hogy mit látok. A bolygó valamilyen okból felmelegedett belülről, a föld alatti vizek forrásnak indultak, és a felszín felé törtek. Hamarosan eljön az idő, amikor a forró víz felbukkan a világon mindenhol, és mindent elborít. A tudósok sajnos nem találtak magyarázatot erre a jelenségre. A csőben eközben azt lehetett látni hogy a forrásban lévő víz majdnem elérte a tetejét. Megrémültem a látványtól. Miközben sétáltunk kifelé az épületből, a tudósok kértek hogy ne mondjam el ezt senkinek, viszont én keressek egy magasan fekvő helyet, egy hegyet mondjuk, mert csak úgy élhetem túl a katasztrófát. Miközben sétáltam hazafelé, találkoztam egyik kollégámnak, akinek rögtön elmeséltem a történteket, és szóltam neki hogy ő is meneküljön el innen, amíg teheti...
... és csak eddig tehette, mert a víz már tört elő mindenhonnan. Hírtelen többedmagammal egy járműben találtam magamat, és menekültünk a víz elől. Nekem eszembe jutott hogy menjünk vissza Ferihegyre, onnan repülővel tovább tudunk utazni. Így is tettünk. A terminálhoz érve rögtön elkezdtem keresni egy pilótát, aki el tud minket vinni erről a helyről. Hamarosan találtam is egyet és szépen, nyugodtan elkezdtünk kisétálni az egyik repülőgéphez, amikor hírtelen valaki szólt a tömegből, hogy egy bombát találtak az épületben. Mindenki elkezdett pánikolni, fejvesztve rohantunk ki az épületből.
Nem jutottunk sajnos messzire, az épület hírtelen felrobbant mögöttünk, és a következő másodpercekben mindenfelé törmelék repült. A barátomra néztem aki mögöttem futott, és láttam amint egy repülő faág beleáll a hátába, és ő a térdére borul. Segíteni akartam neki, de ő a másodperc töredéke alatt átváltozott egy fává.
Ekkor jöttek elő. Mindenfelől faszörnyek özönlötték el a repteret, és az embereket üldözték. Akit elkaptak, az maga is faszörnnyé változott. Az emberek a repülőgép felé rohantak, én is ezt tettem. A gépen meglepően nyugodt volt mindenki, miközben kint az emberek a szörnyek elől menekültek, a repülőgépen az emberek komótosan várták hogy mikor száll fel a gép. Én is leültem az első sor egyik székébe, ami egyébként az első osztály része volt, vagyis kényelmesebb és tágasabb volt a másodosztályú üléseknél.
Alighogy helyet foglaltam, leült a két oldalamra 1-1 "keményfiú". Odafordult hozzám az egyik és azt mondta hogy ez a hely a barátjuknak kell, úgyhogy üljek át máshová. Én rámosolyogtam, mondtam neki, hogy természetesen a barátjuk megkaphatja ezt a helyet, majd felálltam, és minden erőmmel gyomron vágtam. Széles mosollyal ott hagytam őket és elsétáltam. Valahol itt ébredtem fel.

2010. április 1.

Az álmom onnan kezdődött hogy ismerősökkel kiutaztam Prágába szilveszterezni. Már nem emlékszem kik voltak az ismerősök, de a történet szempontjából nem is volt fontos. Még a buli előtt el kellett mennem valahová, szóval felpattantam egy buszra, és Prága külvárosáig meg sem álltam. Ha jól emlékszem akkor a buszról le sem szálltam, ugyanazzal jöttem vissza. Úgy látszik nem lehetett fontos az az elintézendő dolog. Visszafelé viszont pár gyerek elkezdett játszani a kézifékkel, ami meglepő módon az utastérben volt elhelyezve, így bárki hozzáférhetett. A sofőr kijött a vezetőfülkéből és elkezdett balhézni a srácokkal. Közben a busz egy völgyes-dombos részen haladt éppen, és mindig amikor felért egy emelkedőre, a levegőbe emelkedett és repülni kezdett, majd szépen földet ért. Mindig egyre magasabbra és egyre messzebb repült.
Nekem hamar leesett hogy ha a sofőr itt van és balhézik a kölkökkel, akkor ki vezeti a buszt? Meg is kérdeztem tőle, mire azt válaszolta hogy a busz önműködő, elmegy magától... és valóban, mikor beértünk a lakott részre, magától lassított, majd megállt a nagy forgalomban. Huhh, ezt is megúsztuk.
Újabb snitt, és én már a busz lépcsőjén ültem, mellettem egy lánnyal. Nem beszélgettünk, nem is ismertem, de hírtelen megkérdezte hogy nem lenne-e kedvem vele szilveszterezni? Naná, vágtam rá azonnal.
Következő megállónál leszálltunk a buszról és egy kis utcába fordultunk be, ahol árusok kínáltak mindenféle szilveszteri kelléket. Az egyik árusnál mi megálltunk nézelődni. A szemem sarkából észrevettem egy srácot aki minket figyelt, és érdekes módon azonnal leesett Nekem mit akar.
- Ti engem ki akartok rabolni - mondtam a lánynak.
Tudtam. Biztos voltam benne. Éreztem hogy együtt van a sráccal, és hogy az a módszerük, hogy a lány leszólít fiúkat, elvezeti őket valahová, és együtt kifosztják őket.
Azonnal sarkon fordultam és elindultam le az utcán.
Nem kellett sokat sétálnom, hamar elérkeztem egy Mc Donalds étteremhez, ahová úgy gondoltam, bemegyek, bár nem voltam éhes. Az étteremben egy fiatal lány és egy srác dolgozott, vendégek kevesen voltak. Alighogy beléptem, odajött hozzám 3 tizenéves srác.
- Hogy hívnak? - kérdezte az egyik.
- CsG - mondtam én.
- GG? Mi az hogy GG? Én a nevedet kérdeztem! - förmedt rám.
- Mondom CsG, ez a nevem. - mondtam neki, majd hírtelen behúztam neki egyet.
Annyira meglepődtek mindhárman, hogy nem is tudtak hírtelen mit mondani, kifutottak az étteremből, én pedig az ablakból néztem ahogy az utcán végigfutnak időnként hátrafelé, az étterem felé nézve.
Tudtam hogy a megtorlás hamar következik, mert biztos voltam benne hogy egy banda tagjai voltak, ezért odakiáltottam a pult mögött álló fiúnak és lánynak, hogy azonnal menjenek haza, zárják be az éttermet. Én is éppen indulóban voltam, de már késő volt. Megjöttek. Volt náluk minden. Egy kisebb hadsereg is megirigyelte volna azt a felszerelést. Dzsipek, tankok, helikopterek vették körül az éttermet pillanatok alatt.
Én kimenekültem az étteremből, és egy közeli raktárban kerestem menedéket. Mint kiderült, a raktár valószínűleg a banda járműtelepe volt, mert ugyanazzal a harci felszereléssel találkoztam itt bent, amivel rám vadásztak odakint. Itt is volt harci tank, páncélos járművek, helikopterek, valamint kis és nagy kétlábú lépegetők. Én kiválasztottam az egyik lépegetőt és azzal indultam volna harcba, de sajnos ezt a csatát már nem álmodtam meg mert felébredtem.

2010. március 18.

Ez rövid álom volt...
Egy reggelire voltam hivatalos, ahol angol üzletemberekkel kellett tárgyalnom valamiről, viszont meglepő módon nem beszélgettünk semmiről, csak ettünk. Mindenki maga fizette a reggelijét, de mivel egy drága helyet választottunk, én csak csipegettem. Ugyan éhes voltam, de valami olcsó kaját rendeltem és mást nem is voltam hajlandó, inkább azt hazudtam hogy nekem ennyi bőven elég, ettől jól lakom. Az angolok viszont szinte mindent megrendeltek az étlapról, az egész asztal tele volt étellel.
Itt jutott eszembe hogy nekem 10 órára moziba kellett mennem egy ismerősömmel és már 9.45 volt. Elbúcsúztam az angoloktól, de előtte el akartam menni az étterem mosdójába. Ugyan eljutottam oda, de aztán hírtelen már nem az étteremben voltam, hanem egy ágyban találtam magam, és éppen ébredeztem. Sárgadinnye illatát éreztem, és amikor jobbra fordultam, egyik kolléganőmet láttam az ágy mellett guggolva, sárgadinnyével a kezében és fújta felém az illatát. Valahol itt ébredtem fel.
 

2010. március 26.

Álmomban a lakóhelyemhez közeli iskolában ballagás volt. Ebben csak annyi az érdekes hogy a valóságban ez egy általános iskola, álmomban viszont gimnázium volt. Sok lány járt oda és én meg akartam nézni őket, ahogy elballagnak... mellettem :) Csak először el kellett mennem a ballagás miatt szervezett vásárra, ahol a szülők és rokonok ajándéktárgyakat vehettek az iskola emblémájával. Én egy hot-dog standon dolgoztam volna, amit a szüleim béreltek ki. Biciklivel indultam el otthonról, elhaladtam a suli mellett, ahol már láttam hogy a lányok kezdenek gyülekezni a szép fekete szoknya, fehér ing ruhácskáikban. Odaértem a hot-dog standhoz, ahol már várt egy néni, aki azt mondta hogy a szüleim vették fel oda melózni. Na ennek én nagyon megörültem, mert így legalább ott hagyhattam őt, én meg bámulhattam a lányokat. Viszont a gép nem működött, először meg kellett javítanom. Mint kiderült, megtelt a gép egy része esővízzel, és azt kellett leeresztenem. Miután ez megvolt (csak pár mp-ig tartott), körülnéztem és már nem volt ott senki. Sem az árusok, sem a szülők, sem a ballagók. Mindenki eltűnt, vége volt a ballagásnak, és én lemaradtam róla. Szomorúan tekertem hazafelé, amikor megláttam az egyik lányt a suliból. Éppen egy ajtón engedett ki egy fiatal, geek kinézetű srácot aki imbolyogva indult el, feltételezhetőleg hazafelé. A lány közben mondogatta neki, hogy milyen jó volt vele az éjszaka, egy vadállat volt, soha jobb még nem volt neki. A srác elhitte, mosolygott. Mikor már elég messze volt, a lány elmondta nekem hogy nem volt semmi a sráccal, egyszerűen csak elkábították, és azt hazudták neki hogy volt valami az éjszaka. Lefeküdni nem szeretett volna a sráccal, de kedves akart lenni hozzá, és inkább ezt az ártatlan hazugságot választotta. Ennél többre sajnos nem emlékszem.
 

Előszónak csak annyit írnék, hogy sok ismerősöm volt már, aki össze szeretett volna hozni valamelyik barátnőjével. Gondolom innen jött az álom egyik része. A transzvesztitás részét nem tudom. Én csak nővel... de tényleg.

Egy lányismerősöm szólt hogy van egy barátnője, akit érdekelne a falmászás, kísérjem el és mutassam meg neki. Én beleegyeztem, pedig tudtam hogy ez csak a fedősztori, valójában össze akar hozni vele. Mondjuk nem zavart, úgy gondoltam egy esélyt megadhatok neki.
A találkozó a Nemzeti múzeumban volt, de persze se kívülről, se belülről nem hasonlított a Nemzetire. Én hamar odaértem, várakozás közben gondoltam végignézem az aktuális festészeti kiállítást, de hamar megakadt a szemem a múzeumban dolgozó egyik lányon, és valahogy szóba is elegyedtem vele. Az elején még a kiállításról beszélgettünk, de hamar áttereltem a szót a lányra. Nagyon szimpatikus volt és éreztem hogy ő is így érez irántam. Éppen azon gondolkoztam hogy elhívom valahová, amikor megcsörrent a telefonja. Akkor tudtam meg hogy ő is vár valakit. Egy sráccal volt találkozója, aki szeretett volna összejönni vele, de láttam a lányon hogy ő a sráccal már nem annyira. Felvette a telefont, és egy kicsit arrébb sétált, hogy ne halljam a beszélgetést. Hamarosan megláttam mögötte a közeledő kollégámat, telefonnal a fülén. Ő volt az, akit várt. Én mutogattam a lánynak hogy ismerem a srácot, és nem akarom hogy engem itt meglásson vele. Ő szerencsére megértette és mindketten másfelé néztünk, mintha nem ismernénk egymást. Ekkor jött meg a lány akire én vártam... csakhogy nem lány volt, hanem egy transzvesztita. Megragadta a karomat, és húzott ki az autóhoz hogy akár indulhatunk is. Egy 3 ajtós, jobbkormányos autóval volt, amiben az anyósülés háttámlája teljesen vízszintesre volt állítva (na vajon miért). Én mondtam hogy ez így nem kóser, úgyhogy visszaállítottam. Elindultunk az autóval, én ránéztem az órámra, és láttam hogy túl korán van még, másfél órával hamarabb érnénk oda. Kérdeztem hogy addig mit csináljunk? Azt mondta hogy nézhetnénk tv-t, van az autójába szerelve. Leállt az út szélén, és valami filmre kapcsolt, de kis idő múlva megkérdezte hogy nem vagyok-e éhes. Mondom de, menjünk enni. Azt mondta hogy van egy ismerőse, ahol jó a kaja. Odamentünk az autóval, bekopogtunk az ajtón, és nem kicsit lepődtem meg, amikor egy idős házaspár nyitott ajtót Ádám és Éva kosztűmben. Morgolódtak kicsit hogy felébresztettük őket, de azért kerüljünk beljebb. Evésre azonban már nem került sor, mert valahol itt ébredtem fel.

Itt a végén hozzátenném, hogy nem, nem akartam összejönni vele, még véletlenül sem, semmi pénzért, isten ments és egy nagy frászt.

2010 február 26.

Erre nem tudok mit írni, nem szoktam Mesterházyra gondolni, nem érdekel a politika sem.

Ebben az álmomban egy kameramann voltam, akinek az volt a feladata hogy az esti híradónak felvegye Mesterházy Attilát, amint a választási kampány közepén meglátogat egy várost, hogy ott az MSZP mellett kampányoljon. Csak ketten voltunk, én és Ő, jártuk a várost, miközben arról beszélt hogy mennyire nincs pénze ennek a városnak, és ha Ők kerülnek hatalomra, akkor majd lesz. Hogy megmutassa mire gondolt, benéztünk a Polgármesteri hivatalba, és felmentünk a második emeletre, ahol útleveleket állítottak ki. Hatalmas tömeg fogadott minket, mindenki útlevelet igényelt, de nem tudom miért. Egy néni volt éppen a soros, amikor megérkeztünk. Ott bent mondta Mesterházy hogy a hivatalban nincs víz, mert nem tudták fizetni. Mindenki szomjas volt. Nem sokkal később hallom hogy az ügyintéző elkezd a nénivel ordítozni, hogy "az előbb ivott a vízemből, most meg eszik a bablevesemből, hogy képzeli ezt?". Aztán odaadta neki az elkészült útlevelet, hogy menjen el.
Mi is elindultunk lefelé, az első szinten viszont belebotlottunk pár emberbe, akik üres poharakkal közelítettek felénk és azt mondogatták hogy szomjasak. Nem tudtunk mit kezdeni velük, gyorsan kimentünk az épületből, sétálgattunk az utcán, akkor mentünk el az MTV híradós autója mellett, ekkor tudtam csak meg az álmomban hogy melyik tv-től is jöttem.
Mesterházy azt mondta hogy húzódjunk be egy kapualjba, hogy kicsit nyugtunk legyen a tömegtől. Úgy is tettünk. Én letettem a kamerát, ő közben rágyújtott. Akkor vettem észre, hogy a kapualj nem egy házhoz vezet, hanem egy másik utcához, amit éppen kiköveztek munkások, csak éppen iszonyúan lassan és rondán. Mondtam is hogy ezt fel kell venni, bizonyítani hogy ebben a városban tényleg nagyon rosszul mennek a dolgok. A távolban 2 munkás épített valamit téglákból. Erre elég pontosan emlékszem: az autó az elején egy nagy téglahalom volt még csak, nem volt egyáltalán autó alakja, de láttam hogy a nagy része már kész, az egyik munkás meg éppen a motorháztető részét emelte be. Egy kb 70cm x 70cm darabot tartott a kezében, nem volt pontos formája, összevissza volt téglákból összerakva, de amikor a helyére illesztette, akkor hírtelen hófehér fiat 500-as lett belőle. Az másik munkás ezután kalapáccsal munkálta meg a motorháztetőt. Közben eleredt az eső, a kapualj átváltozott buszmegállóvá. Jött egy gyerekcsoport, akik megvárták a buszt, és felszálltak. Valahol itt ébredtem fel.

2010. február 18.

Melóhelyen voltam, már sötét volt odakint, amikor észrevettük az ablakon kibámulva, hogy az égbolton feltűnik egy bolygó körvonala. Kollégák nem értették, de én tudtam, mert hallottam tv-ben hogy azon az estén az egyik távoli bolygót sokkal közelebb lehet látni, mint eddig bármikor. Nyílván mivel álomról van szó, teljesen "normális" dolog hogy egy olyan bolygó mint pl a jupiter ami alapból csak egy pont az égen, most betöltötte a fél égboltot. Pár pillanattal később viszont a bolygó az ablakunk előtt termett, de már csak 2 méteres átmérője volt, és inkább fénylő gömbnek tűnt. Azonnal tudtam hogy veszélyes, be akart jönni az ablakon, kolléga nyitotta volna ki, de én rászóltam hogy ne, mert veszélyes, odakint vákuum van, kiszippantana minket. A gömb közben leúszott az ajtó elé és átváltozott földönkívülivé, valami hatalmas 2 méteres, félelmetes lénnyé, és most onnan próbált bejönni. Én elordítottam magam hogy el kell menekülnünk innen, egy kötelet kötöttem az egyik oszlophoz az ablak közelében, majd kinyitottuk ablakot (persze a vákuum időközben eltűnt, normális volt a levegő), és szóltam kolléganőknek hogy kezdjenek kimászni. A marketingesünk és a pénzügyes lány kimászott az ablakon, utána én és a kolléga. Következő snittben már csak ketten voltunk kollégával és futottunk az utcán, menekültünk. Álmomban szerepelt két párt, vagy csoportosulás is, ezek mind a földönkívüliek ellen szervezkedtek, lényegében harcoltak ellenük, és azt is biztosra tudtam hogy az egyik párt nem annyira kegyetlen mint a másik... akármit is jelentsen ez, mert ez persze nem derült ki. Észrevettük kollégával hogy mögöttünk feltűnt a földönkívüliek kis csoportja, úgyhogy veszettül rohantunk egyenesen előre, majd hírtelen a kevésbé kegyetlen párt pár néhány emberébe botlottunk. Egy tiszt állt elől, és ő parancsolgatott a hátrébb lesben álló mesterlövészeknek. Mikor látta hogy mi nem vagyunk földönkívüliek, akkor hátraordított hogy ne lőjenek, de már késő volt, az egyik mesterlövész ellőtte a golyóimat, én összegörnyedve a földre feküdtem és itt ébredtem fel.

Ez rövid bejegyzés lesz, mert az álom is rövid volt, nem is emlékszem sok mindenre belőle. Egy olyan cégnél melózom, amelyik havonta kiad egy flyert (szóróanyagot) mindenféle elektronikai cuccokkal. Néha nekem is foglalkoznom kell vele, de igazából ez nem az én feladatom. Cégünk marketinges leányzója az egyik aki a flyer összeállításával tevékenykedik, róla szól az álom.

Nem emlékszem már hogy az álmom honnan kezdődik, de azt tudom hogy a XVII. kerületi, Ferihegyi úton utaztunk ketten egy platós kocsi hátulján, és éppen a síneken haladtunk át, amikor arról beszélt nekem hogy milyen fantasztikus ötletet talált ki. Körülnézett a piacon, és úgy látta hogy az elektronikus cuccoknak leáldozott, az új menő slágertermékek a leselejtezett vonat alkatrészek lesznek. Nem igazán értettem hogy mire gondol, de megmutatta. Készített egy több lapos szóróanyagot mindenféle leselejtezett vonat alkatrészekkel. Volt ott minden, vonat tengelyétől kezdve a belső ülésekig minden. Nem osztoztam a lelkesedésében, el is mondtam neki hogy szerintem hülye ötlet, de ő hajthatatlan volt, és azt mondta hogy ezt bizony benyújtja a főnökségnek, mert nagyot kaszálhatunk rajta. Legyen úgy :)
 

2009 november 27.

1 év alatt kétszer is kiutaztam angliába, hogy ott töltsek 1 hetet ismerősökkel és kipihenjem a munka fáradalmait. Nagyon szép és tartalmas utazás volt mindkettő, gondolkoztam is rajta hogy le kellene telepedni, munkát kellene vállalni ott, valószínűleg ezért került bele álmomba anglia. De hogy Batman hogy jött???

Az álmom onnan kezdődött, hogy kimentem angliába és a biciklimet is magammal vittem. Jó kis Magellan Polaris, nagyon megszerettem, vigyázok rá, amennyire lehet. Kint találkoztam egyik volt szakközepes osztálytársammal (akit amúgy azóta nem láttam, mióta leérettségiztem, nem is tartom vele a kapcsolatot, nem szokott eszembe jutni), meg még egy sráccal akire nem emlékszem ki volt. Este beszélgettünk egy utcában, ahová mindenki kerékpárral jött. Rövid beszélgetés után el akartunk menni valahová, a többiek biciklire pattantak és elindultak, én meg mentem utánuk gyalog, kezemben a kerékpár sisakkal. Pár méter után tűnt csak fel, hogy sétálok, és a biciklimet ott hagytam abban az utcában, ahol voltunk, kitámasztva. Mire visszaértem természetesen a bringa már nem volt ott, valaki elvitte. Nézelődtem kicsit a környező utcákban, de persze nem találtam senkit és semmit. Osztálytársam mondta hogy semmi gond, van egy csapat akik vissza tudják szerezni nekem az én drágaságomat. Lementünk egy pincében található bárba, leültünk egy asztalhoz, ahol ült pár lány. Mint kiderült, ők szereznek vissza lopott cuccokat. Azt is megtudtam hogy a bicikliben volt GPS jelző (vajon ők honnan tudták, és egyáltalán hogy került bele, ki tette bele), és már mutatták is egy PDA-szerűségen hogy hol a biciklim. Hozzátették hogy veszélyes a környék, és csak éjfél után induljunk neki. Mondom ok, akkor én lefekszem aludni, majd keltsenek fel, mert mennék én is.
Na itt "jelenetváltás", egy félig lerombolt templomtornyot láttam, az egyik csaj a bandából ott bagózott, emlékszem hogy felnéz, a tető csak egy része volt már csak meg, és ott voltam én, Batman kosztűmben. Lerepültem a csajhoz és mondtam neki hogy velük tartok majd én is. Kicsit meglepődött :)
Megint jelenetváltás, és egy lakásban vagyok, már hétköznapi ruhában, és egy párocskával, akikkel indulnánk a biciklim keresésre. Kikevertek egy löttyöt és azt mondták hogy az láthatatlanná teszi őket. Magára öntötte és el is tűnt. Aztán jött a barátnője és azt is leöntötte, mire ő is eltűnt. Én meg ott álltam a konyhában egy asztal mellett és mondtam hogy indulhatnánk végre.
Erre az asztal alól hírtelen előbújt egy mexikói takarítónő (álmaimban általában ilyen lényegtelen infókat is tudok, pl hogy milyen országból jött), és bekapcsolta a takarítógépét, hogy akkor ő most hozzálát a porszívózáshoz. Kikapcsoltam, és mondtam neki hogy várja már meg míg elmegyünk. Azt mondta hogy már elment a tulaj és ő takarít, majd bekapcsolta megint. Én újra kikapcsoltam, és mondtam hogy dehát még itthon vannak. Azt mondta hogy nincsenek itthon és megint bekapcsolta hogy ő most takarít. Mint kiderült, a csaj akkor kezd takarítani, ha elmegy otthonról mindenki, és ha hazaérnek, akkor visszabújik asztal alá. De mivel a házigazdák láthatatlanok lettek, úgy érzékelte hogy nincs otthon senki, engem csak simán letojt. Valahol itt keltem fel.

2009. október 8.

Először is tudni kell rólam hogy szoktam falat mászni, általában hetente egyszer, néha kétszer, már több mint 3 éve. Ennek köszönhető hogy az álmomban is szerepelt ez az egyébként jó sport. Télen csak teremben mászok, nyáron szabadban szoktam, nem mellesleg azért is, mert a falmászóhely lényegében egy suli tornatermében van, ami a nyári szünet alatt zárva van. Ezért kezdődik az álmom egy ünnepséggel, amikor megnyitják ősszel a termet a falmászók előtt. Ilyen egyébként nem szokott lenni, mert minek is. Nem is ragozom, kezdődjék az álom:

Szóval kezdődött a falmászás, és szerveztek egy nyitó ünnepséget, ami lényegében csak unalmas szöveg volt, arra elmentem. Amúgy az ünnepség az általános iskolám előtt volt, nem ott ahol ténylegesen falat mászok, ezt az álmomban nem találtam furcsának.
Amikor odaértem már viszonylag nagy tömeg volt, sétáltam a pódium felé, mikor egyszercsak a nyakamba ugrott egy lány és adott egy puszit. Én meg gondolkodás nélkül visszapusziltam. Amúgy ismerős volt a lány, a buszon szoktam látni néha melóba jövet.
Na elkezdődött a beszéd, lány közben eltűnt, én meg lefeküdtem földre, úgy hallgattam a beszédet mire a mellettem fekvő párocska csaj tagja beszólt hogy miért utánzom a pasiját (ő feküdt le először, és azt hitte én így utánzom őt), miért nincsenek saját ötleteim? Mondom naja, körbemutattam mindenkire aki feküdt... és ők is a te pasidat utánozzák, mi? Na hírtelen a lány mellémfeküdt, és megkérdezte valami gond van? Nem szeretem őt? Erre mondtam hogy semmi gond és elkezdtem puszilgatni a nyakát és arcát.
Na itt hírtelen váltás jött, és egy buszon voltam, mentem hazafelé, valamiért levettem a cipőmet, úgy álltam, cipőt egy ülés alá tettem. Amikor le akartam szállni kerestem a cipőmet, egy nő mondta hogy ellopták. Hogyaza, mehetek be a mammutba cipőt venni. Sétálgattam a szinteken, és erre kit látok meg? Will Smith-t. Ő is a mammutban keresett cipőt magának. Elmondta nekem. Álmomban ezt sem találtam furcsának.
Na vettem valami csukát, aztán kifelé menet egy mamika elesett, valaki ki akarta hívni a mentőket de azt mondta nem működik a mobilja. Kipróbáltam én is, nekem csak valami zaj jött belőle. Mondom biztos le vagyunk árnyékolva épületen belül. Felmentem felszínre, ott találkoztam egyik ismerősömmel. Neki sem ment a mobilja, sőt, fent elkezdett sípolni a fülem. Na akkor már tudtam hogy baj van. A közeli atomerőműre tippeltem, hogy valami gond történt, felrobbant, vagy valami, de úgy véltem akkor már halottak lennénk... és valahol itt ébredtem fel.