Előszónak csak annyit írnék, hogy sok ismerősöm volt már, aki össze szeretett volna hozni valamelyik barátnőjével. Gondolom innen jött az álom egyik része. A transzvesztitás részét nem tudom. Én csak nővel... de tényleg.
Egy lányismerősöm szólt hogy van egy barátnője, akit érdekelne a falmászás, kísérjem el és mutassam meg neki. Én beleegyeztem, pedig tudtam hogy ez csak a fedősztori, valójában össze akar hozni vele. Mondjuk nem zavart, úgy gondoltam egy esélyt megadhatok neki.
A találkozó a Nemzeti múzeumban volt, de persze se kívülről, se belülről nem hasonlított a Nemzetire. Én hamar odaértem, várakozás közben gondoltam végignézem az aktuális festészeti kiállítást, de hamar megakadt a szemem a múzeumban dolgozó egyik lányon, és valahogy szóba is elegyedtem vele. Az elején még a kiállításról beszélgettünk, de hamar áttereltem a szót a lányra. Nagyon szimpatikus volt és éreztem hogy ő is így érez irántam. Éppen azon gondolkoztam hogy elhívom valahová, amikor megcsörrent a telefonja. Akkor tudtam meg hogy ő is vár valakit. Egy sráccal volt találkozója, aki szeretett volna összejönni vele, de láttam a lányon hogy ő a sráccal már nem annyira. Felvette a telefont, és egy kicsit arrébb sétált, hogy ne halljam a beszélgetést. Hamarosan megláttam mögötte a közeledő kollégámat, telefonnal a fülén. Ő volt az, akit várt. Én mutogattam a lánynak hogy ismerem a srácot, és nem akarom hogy engem itt meglásson vele. Ő szerencsére megértette és mindketten másfelé néztünk, mintha nem ismernénk egymást. Ekkor jött meg a lány akire én vártam... csakhogy nem lány volt, hanem egy transzvesztita. Megragadta a karomat, és húzott ki az autóhoz hogy akár indulhatunk is. Egy 3 ajtós, jobbkormányos autóval volt, amiben az anyósülés háttámlája teljesen vízszintesre volt állítva (na vajon miért). Én mondtam hogy ez így nem kóser, úgyhogy visszaállítottam. Elindultunk az autóval, én ránéztem az órámra, és láttam hogy túl korán van még, másfél órával hamarabb érnénk oda. Kérdeztem hogy addig mit csináljunk? Azt mondta hogy nézhetnénk tv-t, van az autójába szerelve. Leállt az út szélén, és valami filmre kapcsolt, de kis idő múlva megkérdezte hogy nem vagyok-e éhes. Mondom de, menjünk enni. Azt mondta hogy van egy ismerőse, ahol jó a kaja. Odamentünk az autóval, bekopogtunk az ajtón, és nem kicsit lepődtem meg, amikor egy idős házaspár nyitott ajtót Ádám és Éva kosztűmben. Morgolódtak kicsit hogy felébresztettük őket, de azért kerüljünk beljebb. Evésre azonban már nem került sor, mert valahol itt ébredtem fel.
Itt a végén hozzátenném, hogy nem, nem akartam összejönni vele, még véletlenül sem, semmi pénzért, isten ments és egy nagy frászt.
